Mitől volt különleges?
A látványtól, a díszlettől, a mozgástól, az egyszerű, szimbolikus, érthető jelektől, markáns báboktól, a fénytechnikától, ami által láttuk, hallottuk,elképzeltük és értettük, hogy például ott egy tó van. És attól az összehangolt mozgástól, ahogy hárman-négyen összekapaszkodva megjelenítették a sárkányt, még a farka mozgatására is odafigyelve. Ámulatba ejtette a gyerekeket, ez a formabontó előadás, a nézőtéren játszva szinte testközelből láthatták a színészek játékát, akik hatalmas energiával és átéléssel jelenítették meg a szereplőket. A királynét, aki nem tudott dönteni és mindig magára maradt a félelmeivel, aggodalmaival. A királyt, aki folyton távol volt, akinek mindig az uralkodás/munka volt az első. S mindezért a büntetésük, hogy a királyné egy félelmetes sárkányt hoz a világra, akitől retteg a családja s nem tudja elfogadni senki a szörnyeteget. Csak egy pásztorlány, -akit hozzákényszerítettek- tudja a sárkányt megszelídíteni és érző emberré formálni.
A Sárkánykirály dán népmese alapján írt darabot kimondottan nagyobbaknak, felsős diákoknak ajánlják. Olyan életérzéseket boncolgat a darab, amelyek megjelennek a kiskamaszokban is. Azokkal az érzésekkel gondolatokkal szembesülnek, amelyeken ők is átmennek, -mind külsőleg, mind belsőleg- a felnőtté válás felé vezető úton. Mint például, hogy hová tartoznak, kik is ők valójában?Hogyan tudják kezelni az indulataikat, feszültségüket, dühüket? Szerethetők-e?
Így nyilatkozik erről az előadás fő gonoszát játszó Telenkó-Oláh Tímea:
Azt gondolom, hogy a gyerekek olyan szereplőkkel találkozhatnak ebben a történetben, akiknek az érzelmein keresztül akár saját magukra is reflektálhatnak. Elgondolkozhatnak azon, hogy mit okoz a döntésképtelenség, milyen következményei vannak annak, ha valakit nem fogadnak el, vagy nem megfelelően szeretnek, ugyanakkor milyen csodálatos az, amikor valakit úgy szeretnek, ahogy van.
