Az intézmény falain belül az ének-zenei oktatás mellett a népi kismesterségek – hímző – gyöngyfűző, nemezelő, kosárfonó, gyermekjáték készítő – szakköri keretekben jelen voltak 1995-től.
E mellett Kodály Zoltán álmának megfelelően az ének – zenei nevelés mellett fontosnak tartotta, hogy a zenei osztályokban a néptánc is jelen legyen. 1996-tól ezt a lehetőséget is felkínáltuk a tanulóknak, illetve szüleiknek. Teljes osztályok egész estét betöltő táncos gálán mutatták be a gyermekjáték füzérektől, a komoly koreográfiával színpadra vitt táncokat a mezőségitől a szatmári karikázóig. Néptánccsoportjaink az énekkar belföldi és külföldi szereplésein is megmutatták tehetségüket. Sikeres önálló fellépésük volt Németországban, Finnországban.
A kézműves körök mellett a nagy múltú rajzszakkörök is tovább működtek. 1996-tól az iskolában 10 – 12 népművészethez, illetve különböző művészeti ágakhoz kapcsolódó szakkör, művészeti kör működött. Az oktatáspolitikai változások – részben óraszám csökkenések, részben a művészeti oktatás pártolása – a művésztanárokban, és az iskola vezetésében azt a gondolatot fogalmazták meg, hogy a zenei képzés, azaz a Zeneiskola működése mellett egy másik művészeti iskola beindítására is lehetőséget kérjen. Az iskolai alapítvány kuratóriuma – benne elsősorban titkára Török Lászlóné – volt az a személy, aki pártfogásába véve e gondolatot, a kivitelezéshez igazgatónő támogatásával hozzákezdett.
Elmondható, hogy a Szabó László Alapfokú Művészetoktatási Intézmény csirái a Bárdos falai között jelen voltak, s mint önálló intézmény a város érdeklődő és tehetsége tanulói előtt is megnyitották a személyiségfejlesztés e sajátos lehetőségét. Ma önálló intézményként mint iskola az iskolában működik. Maximális egyetértésben egymást segítve a két intézmény az Önkormányzat hathatós támogatása mellett.
