A népmese napja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Bárdos Lajos Általános Iskolában egy délután, ahol Sőrés Rozka élőszavas mesemondó a népmese napja alkalmából meséket adott elő kis diákjainknak. A sok próbát kiálltuk, mi is mesehősök voltunk, legyőztük az akadályokat. Így elhatároztuk, hogy idén újra próbára tesszük erőnket, bátorságunkat.
2005-ben a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját fogadták el a magyar népmese napjának. Az iskolák, óvodák, könyvtárak hamar a kezdeményezés mellé álltak. Sokan felvállalták a népi hagyományok, bölcsességek és értékek őrzését és a népmesék továbbadását. Ezen a napon sok ezer mesét mondanak el minden évben. A népmese nem csak szórakozást biztosít, hanem bizonyos magatartásformákat, problematikus helyzetekben megoldást is mutat. Az élő szavas népmesehallgatás fejleszti a képzelőerőt, az elvonatkoztató képességet, bővíti a nyelvi kifejező eszközöket, a szókincset.
Elek apó úgy jellemezte szülőföldjét, hogy ott „erdő, mező, hegy, völgy, falu minden mesél. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő az a gyermek?”
2024.szeptember 26-án két mesemondóvá nőtt felnőtt is érkezett hozzánk.
Pintér Zsolt gyakorlott mesemondó, aki tudását mesemondó képzésen is megalapozta. Az élő szavas népmesemondás hagyományát követve közösségi hagyományőrző tevékenységet is végez, gyerek és felnőtt közönség előtt. Célja „a közösségépítés, kulturális hagyományaink életben tartása, értékteremtő minta nyújtása a következő generációk számára.” A mesemondás során megismerkedtünk tájszólásokkal, régi kifejezésekkel, népszokásokkal, hiedelmekkel. A Hetedhét Hatvan Népmesefesztiválon és a Turán innen, Turán túl Mesenapon és mesefesztiválon, és a felnőtteknek rendezett mesekocsmákban is a hagyományos mesemondást népszerűsíti.
Amíg Zsolt mesélt, vagy éppen furulyázott, a mesélő és az őt hallgató gyerekek egyaránt átélték a történeteket, folyamatos verbális és nonverbális interakció zajlott közöttük. A meséket hallgató gyerekek hozzászóltak a mesei történésekhez, alakíthatták azokat, a mesemondónak lehetősége volt improvizációra, így a mesemondás valódi interaktív közös élménnyé vált.
Zámborszky Eszter mesepedagógus, meseterápiás szakember, mesemondó.
„Ma ismét útra keltem, hogy vigyem a meséket árkon, bokron által. Hajdúszoboszlón a Bárdos Lajos Általános Iskola alsósai voltak a hallgatóságom.”
Eszter az osztálytermekbe lépve felmérte a hallgatóságát, elkezdte a mese bevezetőjét, és közben döntötte el, melyik mesét mesélje el nekik. A mesébe szőve magyarázta el a tájszavakat, de a mesemondás ritmusából sem zökkent ki közben. Szemléletes gesztusokkal, játékosan tanította meg a gyerekeknek a szokatlan vagy még soha nem hallott mesei kifejezéseket, szavakat. Beleszőtte a mesébe az iskolánkat, ha kérdeztek, válaszolt, ha valami ötletük volt, azt is beleépítette a mesébe, s így valóban élő, interaktív foglalkozás alakult ki.
Felhívta a figyelmünket a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség “Az év magyar népmeséje-2024” szavazásra. A legtöbb szavazatot kapó mese címe Benedek Elek születésnapjára kiderül.

Aki nem hiszi, járjon utána!